Emlékezés - Hoikka

Komor az idő, bandukolok,
de nem tudom még hova jutok.
Mikor elérek egy kis faluba,
emlékezem a rég múltra.

Volt idő mikor még én is
szerettem valakit, de mégis
ott hagytam, mert féltem,
hogy megismeri életem.

Hiába tudtam, hogy vége
elfelejteni nem tudtam mégse.
Emlékezem a rég múltra,
amikor betértem egy kis faluba.

Ó miért?
Miért igen, ha nem?
Miért hiányzol, ha nem vagy itt velem?
Miért nem vagy itt velem?

Eshet az eső, s hullhat a hó,
nem érdekel már semmi bú.
Hisz hiába élek oly sok évet,
ha nem tudom, hogy miért élek.

Mindig kell az embereknek
egy cél, amiért küzdhetnek.
Míg végül idővel rájönnek,
hogy az álmok néha eltűnnek.

Ó miért?
Miért igen, ha nem?
Miért hiányzol, ha nem vagy itt velem?
Miért nem vagy itt velem?

Felhő alól kibújik a Nap.
Végre egyszer megtaláltalak.
A házad ott van a kis faluban,
gyere velem vissza a múltba.