Vágyódás - Hoikka

Szeretem, mert megnyugtat,
S mély álomba elringat.
Az örök sötétje hív engem,
Mi később lesz majd végzetem.

Szeretem, mert hű ahhoz,
Kit örökre magához vonz.
Sötét, mint az éjszaka.
Melyhez nem jut el a Hold szava.

Szeretem, mert a vétkesek,
Ha hiába kérnek kegyelmet;
Tőle megkapják mire várnak,
Mikor a halállal hálnak.

S addig, amíg én élek.
A halál lesz az élet,
S a víz majd tűz lesz tán,
Míg a pokol vár reám.

Szeretem mert a világ,
Úgy kerek, ha van halál.
Ez része az életnek,
Amit haldoklók csak kérhetnek.